Forrás: Napjaink, 1987/1.
....Dupka György és Horváth Sándor kitűnő munkájuk mellett nemzedéktársuk,
Finta Éva verseskötete a Kiadó másik újdonsága. A könyv - Idő - korongon -
tulajdonképpen a szerző második kötete, bemutatkozó füzetét már ő is
megjelentette a József Attila Irodalmi Stúdió Könyvtára sorozatban, még 1979-ben
Vállakozás az örömre címmel.
Új kötetéből a töprengő, nemzedékének lét-és létezéskörülményeit vizsgáló
költő arca bontakozik ki
valahol mindent törvénybe iktat
a mögénk került történelem
néha fenyeget, néha biztat
és elfoglalja énekem.
írja Este, Újév, havazás című versében, s e sorok szigorúsága már - már számonkérés.
Hat ciklusba rendezte verseit a költő. E ciklusok talán a költői személyiség fejlődését
lennének hivatottak ábrázolni, hangulatuk szerint azonban ennek az útnak egyes stációi
csupán, annak keretein belül e személyiség egyazon mélységeit és magasságait
figyelhetjük meg, a lélek hullámhosszának erejét csupán a kihívások ereje változtatja.
A kötetnyitó ciklus versei a személyiségjegyek kialakulásának első kérdéseit te-
szik fel, A felnőtté válás azon kérdéseit, amelyek először maradnak bennünk válasz,
válaszok nélkül, de megsejtetik a lét bizonyosságait. A legfontosabb jele,
mottója e gondolatkörnek a Naptár ciklus Szeptembere
Megemberesedtél, szólt az évszak s érzed:
Nem táncolhat az ökörnyálon senki.
A kötéltáncosok megöregedtek.
És súlyosabb a semminél a Semmi.
De talán épp' ez a bizonyosság indít el mindannyiunkat az Utak és állomások felé, ahogyan Finta Évát is a következő ciklusok verseiben. Társadalmi helyzetek, szerepek,
tájak; s mindezek mögött bujkáló haza ráismerő élményköre ez; melynek egyenes
folytatása a példává növő személyiségek - Babits, Radnóti, József Attila, Jeszenyin,
vagy épp' Paganini - sorsának faggatása, megértése.
S ekkor nyílik meg legtöbbünk alatt a személyes sors érthetetlen, tragikus
szakadéka; a halál oldhatatlan támadása. Amikor
csak sebzi torkomat a kétség
és sírni sem tudok pedig
szívemet most újra kimérték
Saját életünk tulajdonképpen e pillanatokban kezdődik, amiként Finta Éva
verseinek sugarasodása is a kötet két utolsó ciklusában válik egyetemes érvényűvé.
A tanulságok pontos megfogalmazását adja a Kitapintott világ című versében:
Mint röntgen, úgy világít át a fény
az ember napba nyújtott tenyerén,
hogy mindaz, ami van benned mutassa
arcát, s a dolgokban ismerj magadra.
Talán az idézetekből is kitetszett, a líra hagyományos formáihoz hű költészetet
őriz a kötet. A versek szerzője azonban világosan látja és érzi a világ rajta át-
áramló feszültségeit, de nyugtalanságát - szerencséjére? szerencsénkre?
- felülmúlja optimizmusa.
csak a konok növényeket
göndörítik esők, szelek.
írja az Oldott összegezésben, majd pedig hozzáteszi:
a fény mentén pedig sötét
festékkel rajzold a reményt -
S a vers, egyben a kötet két utolsó sorának üzenete már az a derűlátás, amely
olykor-olykor - egyre sűrűbben - mindannyiunkra ráférne:
és figyeld meg az életet:
hogyan növekszik és szeret
Éppen, mert szükségünk van e reményre, fokozott kedvvel is üdvözöl-
nünk kell Finta Éva kötetét. (S már csak telhetetlenségből is hadd tegyem
hozzá: szívesen vennénk a képzőművész hazai bemutatkozását is, hiszen a
szerző festőként, grafikusként is szerepel, rendszeresen részt vesz műveivel
kiállításokon.)
Kötete azt is bizonyítja: növekszik, formálódik a kárpátontúli magyar
irodalom. Egyre több bizonyítékát adva annak: érdemes fokozott figyelmünkre,
szeretetünkre.
|