Sáfáry László a két világháború közti kárpátaljai magyar líra jelentős képviselője. Mindössze harminchárom éves volt, amikor megfagyott a Don-kanyarban, ekkor már két kötete is napvilágot látott. Halála után a hatvanas évek végén Korforduló címmel (szerk. Sándor László. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1969), számos korábban kiadatlan opusszal gazdagítva az eddig ismert életművet, majd másfél évtizede, a kilencvenes évek közepén jelentek meg újra versei S. Benedek András összeállításában (Hómezők előtt Bp.-Beregszász, Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kvk., 1995.).
A jelen gyűjtemény (Budapest, 2008), melyet Finta Éva szerkesztett és látott el előszóval, az eddigi kiadásokra támaszkodva közli az első két kötet, valamint a Sándor László által összeállított Korforduló anyagát, illetve az azóta előkerült verseket is. Jelentősége mégis abban áll, hogy a kéziratos hagyatékból közreadja a költő korai, 1926-1929 közt született verseit is. Így láthatóvá válik e rendkívül erős líra teljes fejlődésrajza, a tájból kinövő impresszionista hangoltságú korai versektől a szociális tartalmakat tragikus, expresszív képekbe sűrítő, ráolvasásszerű látomásokig. A két világháború közti határon túli magyar költészet jelentős életművét közrebocsátó kötet minden irodalomkedvelőnek maradandó élményt nyújt.

(Legeza Ilona)