Arcok és művek

FINTA ÉVA

................................................
Finta Éva avatott kézből, Drávai Gizella tanítványaként ismerkedett meg a szép versekkel, s tőle kapta az első biztatásokat is a szellemi alkotómunkára. És nemcsak az irodalomra, hanem a zene, a képző- és iparművészet is segítői voltak az indulás időszakában, később pedig ezekben való jártassága és készségei forrásvidékül (Paganini hegedűje, Tavaszi rondó, Varga Imre Radnótijához) szolgáltak lírájának kibontakozásához. "Az alkotáshoz való készsége - írja Horváth Anna a Vállalkozás az örömre című füzetének az Előszavában - szinte párhuzamosan bontakozott ki az írásban és a képzőművészeti technológiákban...A környező világot a képzőművészetnek formát és színt törvénybe foglaló prizmáján keresztül nézte, és az érzelmi hasonulás ezzel a világgal néha hamarabb buggyant ki belőle verseiben, mint ecsetje vagy ceruzája nyomán.." (Finta Éva: Vállalkozás az örömre, Kárpáti Igaz Szó kiadása, Ungvár, 1979. Horváth Anna: Előszó 4.o)

Kárpátalja legnépesebb "magyar városában", Beregszászon született 1954-ben. A helyi Kossuth Lajos középiskola elvégzése után 1972-78 között az Ungvári Állami Egyetem filológiai karán folytatta tanulmányait, ahol magyar nyelv és irodalomból szerzett tanári képesítést, levelező tagozaton. Ezzel egyidejűleg szülővárosa több iskolájában volt úttörővezető. Később kirakatrendezői, majd dekoratőri munkakörben helyezkedett el a városban, illetve a közeli Dédán. Festőként, grafikusként is szerepelt, műveivel gyakorta vett részt kiállításokon is. 1974 óta publikál rendszeresen elsősorban a helyi lapokban, antológiákban és más kiadványokban. Az utóbbi időben gyakorta közlik verseit magyarországi lapok és folyóiratok is. Az 1970-es évek közepétől aktív tagja a József Attila Irodalmi Alkotókörnek és a jogutód Alkotóközösségnek is. Első versesfüzetét a Kárpáti Igaz Szó adta ki Vállalkozás az örömre (1979.) címmel a Stúdió Könyvtára sorozatban. Második kötete Idő - korongon címmel 1987-ben jelent meg, a Kárpáti Kiadó gondozásában.

A Vállalkozás az örömre egyenetlenségei ellenére is jó kísérlet volt a saját helyzetének és költői erejének a felmérésére és az önállósuló egyéni hang keresésére és kipróbálására egyaránt. Ezekből a versekből egy bölcselkedő hajlamú, meditatív lírai egyéniség néz reánk, aki "belső igény sugallatára" akar vallani az emberlét nagy és apró örömeiről, gondjairól. "Én azt szeretném - írja a füzet hátsó borítóján található önvallomásában - ha az utamba kerülő dolgok, tárgyak mind-mind alkalmassá válnának általam arra, hogy nyilatkozzam magunkról, azaz rólunk, akik itt és most s ahogyan élünk. Hiszek abban, ha kibeszélem a "titkaimat", azok átminősülnek másokban is." Versvilágában, kötetének sok versében (Tudod-e, Párhuzamok, Paganini hegedűje, Kötetlen vers, Vállalkozás az örömre, stb.) egy még formálódóban levő, de már határozott pilléreken nyugvó költői látásmód és életszemlélet tükröződik. Ennek egyik oldalán egy az élet jelenségeit harmonikus, bukolikus derűvel és optimizmussal szemlélő, a másik oldalon pedig egy önelemző, belülről jövő morális parancs, a kételyeket, a bizonytalanságot is számba vevő magatartás áll. A Tudod-e?, a Párhuzamok címűek jól szerkesztett, egy gondolattömbből épített versek, amelyekben a szerző tud egyetlen lényeges tartalmat, jelenséget tömören és pontosan, őszinte lírai hevülettel kifejezni. Az élet és a megmaradás, a létértelmezés kérdésére keres választ. Nem ad didaktikus célzatú tanácsot, mint társai többsége, hanem csak leír, kérdez, s ezek magukba foglalják a lehetséges válaszokat is. A Kötetlen vers..., a Kísérlettöredék költeményekben is a költői-művészi lét értelmét és különös tartalmait, lehetőségeit kutatja.

Olyat szeretnék írni most,
amit nem tudhat csak a kék ég.
Ezt az őszi dús áramot
szavakra hogyan is cserélnéd?
Ezt a kéket és ezt a barokk
fényben pompázó avarszagot
keresem nyelvemen s csak ízek
tolulnak fel meg illatok.

A színekben pompázó leírás után pedig bölcseleti mélységű szép gondolatok állnak össze, kételyeit sem elhallgatva, a költészet értelméről és értékeiről a változó világban:

Nem tudom, kell-e,
mire jó
ha dal lesz, szó lesz, ami látvány,
ha a hegedű barna fáján
húrokká feszül a szivárvány...

Nem tudom, kell - e a vers: szavak
vetülete a gyors világnak,
lemásolni szépségedet
kék ég, rozsdálló tarka tájak.

A Hitvallás helyett, a Várakozás, a Minden idők Júliáihoz, stb. versei képanyagukban, gondolati tartalmukban a megformálás olykor buktatói, egyenetlenségei ellenére is jelentős költői erőről tanúskodnak. Finta Éva felkészült már a gondolatainak és érzelmeinek az áttételes, modern kifejezésére. Jellemző példája ennek A kő című aforizma szerű verse:

A kő felsírt,
mert megzavarta
márvány - álmát
egy kalapács
és halott kockává
faragta.
Szilánkjai visítva szálltak,
a teljességért kiabáltak.

A Vállalkozás az örömre túlmutat a localis színeken és az általános tartalmakon, biztató kísérlet volt a költészet magasabb csúcsainak ostromlásához.

Második, Idő - korongon című kötete ígéretes teljesítmény, igazolja az előzetes elvárásokat. Jól felkészült, tehetséges lírikus, aki verseinek többségét érzékletesen, nagy műgonddal írta meg: a tömör kifejezésmód, a mérsékelten metaforikus nyelvhasználat, a megjelenítő erő intenzitása, az elvont dolgok iránti fogékonyság lett e ciklusba foglalt költeményeinek legfőbb jellemzője. Első füzetéhez képest mélyebb és súlyosabb, talán komorabb (Idő-korongon, Montázs) lett a tónus is, a mondanivaló is. A címadó vers lényegében ezt képezi le szikár, olykor töredezett "szómondataival", érzékeltetvén a múló, változó és "tágas idő" nagyságát, jelenségszerű és kozmikus méreteit egyaránt. Az idő csak a versben "korongolt szépségű", a képzelet varázsolja azzá:

Egyébként anyag. Por. Eső.
Tócsa. Az útig széledő.
Árkából lélegzőn kilép,
s csak víz már. Alatta a rét.

E komoly tónus azonban sok versében (Nagyapa-sirató, Csak az a sárga tűz, stb.) mély társadalmi és lelki érzékenységgel, emocionális hangulati töltéssel párosul. A Nagyapa-sirató egyetlen körmondatból, a lírai én emlékképeiből felidézett vallomásból áll, azonban felismerhetők az életrajzi mozzanatok:

Lenge haját az őszi szél
elindult újra összeszedni,
s egy fáradt ócska venyigén
álmosan megpihen a semmi...

Lírai helyzetei azonban általánosabb jelentést kapnak, a nagyapához való hűség szakrális és kozmikus méretekről tanúskodik. A nagyapa-unoka kapcsolat, az előbbi sorsának beteljesedésével, a költő-unoka eszmélő reflexióinak egységében jelentkezik, és az egyetemesség, a létezés teljességének egységét érzékelteti sokoldalú, szemléletes gazdagsággal és egy határtalan emocionális kötődéssel.

Mély meggyőződése, hogy a létezés nem káosz, az életnek értelme van, az élet érték. (Verskeresésben, Folyamodás az észhez) és az embernek küldetése van (Vállalkozás az örömre). Vállalja a pozitív életelveket még akkor is, ha szorongásairól, ha a háborús katasztrófa (Montázs) lehetőségeiről beszél. A katasztrófa lehetőségeivel szemben az élet, a megmaradás titka a "folyamodás az észhez" és a "végtelen szeretet", amely összefoglalja a "széthullt" dolgokat és megteremtheti az összefüggést a mindenségben. (Nau hatalmas titka). Belső harc ez, küzdelem a kozmikus méretű, változó, forgó idővel és a bennünk folyó történelemmel. (Űr-bázis, Ez is idő) . Persze vannak a kötetben derűsebb, vidámabb hangulatok (Verskeresésében, Vonaton - Este, Újév, havazás, stb.) is, melyek a létezés, a költői lét pozitív szépségű tartalmait hordozzák magukban. Finta Éva többnyire éles "belső látással", árnyalt megfigyelésekből, gondosan kidolgozott képsorokból építi fel költeményeit, amelyekben gyakorta kap fontos szerepet a verszárlat tömörsége (Verskeresésében, Űr-bázis) olykor hajszálpontos poentírozás (Montázs, Nau hatalmas titka). Vonzódik a szabályosan felépített versformákhoz, a rímes zenei alakzatokhoz, de olykor költőileg "megmunkálatlan" szabadvers (A titkokról általában, Nau hatalmas éneke) lehetőségeit is kipróbálja.

Finta Éva kötetének világában a valóság és a művészetek alapos ismerete egy mélyen etikus emberi magatartással párosul. Eredeti költői tehetségre valló formai biztonsággal, sokoldalú poétikai tudással és esztétikai fegyelemmel alkotja költeményeit. Kerüli a felesleges szavakat és kifejezéseket, érett költőre valló tömörséggel pontosan és találóan, sajátos és egyéni szerkezetű szóképekben fogalmaz akkor is, ha az értelem a versképző tényező:

valami mindig születik,
most gyémántcsiszolású fények.
csipkésre csiszolt jéglapok
hópihéznek.
(Este, Újév, havazás)

és akkor is, ha a versképzésben a ráció a domináns elem:

aztán már végül semmi sincs.
Nagy összevarrt szív a világ.
Már csak a fájdalom dobog
és csend mutatja fogsorát -

aztán végül ennyi sincs.
(Montázs)

Finta Éva igényes, felelőséggel alkotó lírikus, aki verseivel nem csillogni, tündökölni, hanem inkább használni akar.