........................................
A nyolcvanas évek elejére mindenképpen összekovácsolódott az a gárda, melyet józsefattilások - ként emleget a közvélemény és a sajtó egyaránt. Ekkorra érik meg az idő arra, hogy a szervezet önkormányzatú legyen, és irányítását saját neveltjei vegyék át.

Ez szinte szárnyakat ad a fiataloknak, s a következő fél évtizedet pezsgő irodalmi élet, rangos kiadványokban való szereplés, kötetek megjelenése jellemzi. Egy - egy újabb verseskönyvvel jelentkezik ..... Finta Éva (Idő - korongon, 1987.)..... Egyre gyakrabban látnak napvilágot verseink a köztársasági sajtóban (ukránul), sőt országos kiadványokban. Rendszeressé válik szereplésünk a magyarországi lapokban: Új Tükör, Napjaink, Magyar Ifjúság, Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, és egyebütt.

........................................
E sorok keletkezésével egy időben a nyomda lassan befejezi a munkálatokat az ezidei almanachon, amely Évgyűrűk címmel gyűjti egybe az elmúlt öt év termésének legjavát, amely a harmadik nemzedék tagjait érett, kiforrott hangú alkotókként mutatja be..... Hadd mutassam be közülük - úgyis mint az Évgyűrűk egyik összeállítója - azokat, akik úgy érzem, legméltóbbak a külön jellemzésre.

.........................................
Finta Éva: 1954-ben született Beregszászban. Képzőművészként is működik, dekoratőrként keresi kenyerét. Két kötetet mondhat magáénak. Igen sajátos költészetét a nagyfokú absztraháltság jellemzi: a szinte mindig filozófiai mélységű hátteret aránylag érzékletes költői képek révén jeleníti meg, mégpedig olyan módon, hogy az önmagukban "semmi különös" képek között teremt távolságot, értelmi feszültséget, s mintegy ezeken a "réseken" át válik láthatóvá egy-egy rejtettebb összefüggés. A két réteg (a primer képek és a szekunder jelentés) között olykor jelentős szakadékot az értelmezési lehetőségek szövevénye hálózza be. A természet, a megismerés, az emberi és társadalmi viszonylatok dialektikája érdekli, erre tapint rá - az ösztönösség és a tudatosság egymást kiegészítő képességének birtokában - alkotásaiban. Mindig aktív befogadót, sorjait továbbgondoló olvasót tételez fel. Formai igényességét nyelvezetének tisztaságán, verseinek szavalhatóságán, jambikus lüktetésén mérhetjük le.
........................................